*Cara szemszöge*
-Hát az úgy kezdődött, hogy megcsókolt.-meséltem büszkén.
-Ne! Ez komoly?-hüledezett.
-Ahha.... aztán amikor apa telefonált.
-Kiment utánad.-vágott közbe.
-Igen. De most melyikünk meséli?-nevetettem.
-Te.
-Szóval akkor megcsókolt, és megkérdezte, hogy leszek e a barátnője.-Holly hirtelen megtorpant a szavak hallatán.
-És mit mondtál?-kérdezte kissé ijedten. Nem értettem ezt a reakcióját.
-Mit mondtam volna? Persze, hogy igent mondtam!-mondtam nagy örömmel az arcomon.
-Úr Isten! A legjobb barátnőm egy világsztárral jár!-kiabálta.
-Hé! Sss!-csitítottam.
-Mi van? Úgy sem tudja senki, hogy ki az a személy. Meg magyarul beszélünk. Elég kicsi az esélye annak, hogy megértik...
-Tudom... De akkor is! Kérlek!
-Okés.-mosolygott.-Amúgy, ha te most együtt vagy Niallel, akkor gondolom ti lesztek egy sátorban.... De akkor kivel leszek én?
-Hát vagy Harryvel vagy Zaynnel... gondolom.-mondtam kissé bizonytalanul.
Szerintem itt lenne a megfelelő alkalom Zaynnek, hogy kicsit közelebbről megismerje Hollyt.
-Egyébként mit gondolsz Zaynről?-kérdeztem kissé félénken. Nem akarom, hogy sejtsen bármit is. Mert ugye ma Zayn félrehívott, hogy beszéljen velem.
-Kedves, jó fej... ja! És irtó helyes.- lesütötte a tekintetét,amikor kimondta az utolsó szót.
-Szóval bejön neked.-inkább állítás volt, mint kérdés.
-Igen.-mosolygott.
Gondoltam ennyi faggatás elég egyszerre, mert még a végén túl feltűnő lesz. Szóval itt volt az ideje témát váltani.
-Te mit hozol magaddal?-kérdeztem.
-Hát gondoltam, egy melegítőt,meg egy mellényt. Meg amiben megyek. Te?
-Én is ezekre gondoltam. Amúgy apa azt mondta, hogy holnap költözhetünk az új házba!!!!
-Ne! Ez komoly?-örvendezett.-Ezer hálám neki!
Már a szálloda liftjében álltunk, és mentünk felfele. Mindketten siettünk be a szobánkba készülődni, mert összesen egy óránk maradt mindenre.
*Holly szemszöge*
Nagyon
örülök, hogy Cara és Niall összejöttek. Látni lehet Caran, hogy
iszonyat boldog, és hogy odáig van Niallért. Niallt még annyira nem
ismerem, de szerintem Ő is boldog Cara mellett. Különben nem kérdezte
volna meg a lánytól, hogy lenne-e a barátnője.
Amikor Car megkérdezte, hogy mit gondolok Zaynről, akkor kicsit meglepődtem. Váratlanul ért. De nem hazudtam neki. Tényleg helyesnek tartom a srácot, de még nem mondanám, hogy szerelmes lennék.
Épp a szekrényem előtt állok, és a ruháimat pakolom egy táskába, mert lassan itt lesznek a fiúk, és sátorozni megyünk. Már nagyon várom. Nagyon megszerettem ezt az öt fiút. Eddig is imádtam őket, mint rajongó, de most már úgy szeretem őket, mint a barátaimat. Nagyon közvetlen, vicces, és kedves emberek.
Miközben pakoltam, és elvoltam merülve a gondolataimban, alig vettem észre, hogy kopogtak a szobám ajtaján.
- Gyere! -szóltam ki az illetőnek, miközben a szekrényt bújtam. Azt hittem, hogy Cara lesz az, de tévedtem.
- Szia! -ütötte meg a fülem egy rekedtes, mély, férfi hang. Meglepődtem a hang hallatán, így amikor hirtelen fel akartam egyenesedni, becsaptam a fejem a szekrénybe. Azonnal a fejem búbjára raktam a kezem, fájdalmasan felnyögtem, majd kiegyenesedtem.- Jól vagy? -jött oda hozzám.
- Persze, csak megijesztettél.-nevettem, mire egy féloldalas mosoly ült ki az arcára.
- Ne haragudj!
- Semmi baj! -mosolyogtam.- Amúgy mit keresel itt? -kérdeztem a barna szemű, sötét hajú fiútól.
- Jöttünk értetek.
- A többiek is itt vannak?
- Persze. Harry, Louis és Liam a nappaliban vannak, Niall meg Cara-val turbékol.-nevetett.
- Ja, oké.-nevettem én is. Pár pillanatig csak egymást néztük, amitől kicsit zavarba is jöttem.
- Segítsek valamit? -törte meg végül a csendet, miközben a sok ruhát nézte az ágyamon.
- Hát...nem hiszem, hogy tudsz.-nevettem.
- Na miben kell segíteni? -ült le az ágyamra.
- Nem tudom, hogy melyik ruhámat vigyem.
-Hm..... szerintem hoznod kéne ezt, meg ezt....-szépen sorjában rakosgatta be azokat a ruháimat amiket szerinte vinnem kellene- Így ni! Be vagy pakolva!-mondta mosolyra húzódó szájjal.
-Köszönöm.-hálám jeléül megöleltem.- Akkor mehetünk is.
-Segítsek hozni valamit?-kérdezte Zayn.
-Köszönöm, de elbírom.-vállamra dobtam a hátzsákom és kisétáltam a nappaliba Zaynnel a hátamban.
A kanapén ült a három fiú, és két lány. Gondolom ők lehettek Eleanor és Sophia.
-Sziasztok!-köszöntem mosolyogva. Mire mind az öten egyszerre fordultak meg. Majd a két lány felállt és odajött hozzánk.
-Eleanor,Sophia! Ő itt Holly Carter.-mutatott be minket egymásnak Zayn.-Holly, ők itt El és Sophi.
-Örülök, hogy találkoztunk.-mondták egyszerre.
-Részemről is. Caraval már találkoztatok?
-Igen. Még mikor megjöttünk.-mondta Eleanor.
-De udvariatlan vagyok!-kaptam a fejemhez.- Kértek valamit inni, enni?
-Nem köszi.-mondták a srácok egyszerre majd Louis folytatta.- Nem kéne indulni?
-Felőlem mehetünk.-mondtam.- Cara, Niall! Gyertek!
-Jövünk!-mondták.
Miután mindenki betette a táskáját az autók csomagtartójába, egyenesen az erdő fele vettük az irányt.
Amikor Car megkérdezte, hogy mit gondolok Zaynről, akkor kicsit meglepődtem. Váratlanul ért. De nem hazudtam neki. Tényleg helyesnek tartom a srácot, de még nem mondanám, hogy szerelmes lennék.
Épp a szekrényem előtt állok, és a ruháimat pakolom egy táskába, mert lassan itt lesznek a fiúk, és sátorozni megyünk. Már nagyon várom. Nagyon megszerettem ezt az öt fiút. Eddig is imádtam őket, mint rajongó, de most már úgy szeretem őket, mint a barátaimat. Nagyon közvetlen, vicces, és kedves emberek.
Miközben pakoltam, és elvoltam merülve a gondolataimban, alig vettem észre, hogy kopogtak a szobám ajtaján.
- Gyere! -szóltam ki az illetőnek, miközben a szekrényt bújtam. Azt hittem, hogy Cara lesz az, de tévedtem.
- Szia! -ütötte meg a fülem egy rekedtes, mély, férfi hang. Meglepődtem a hang hallatán, így amikor hirtelen fel akartam egyenesedni, becsaptam a fejem a szekrénybe. Azonnal a fejem búbjára raktam a kezem, fájdalmasan felnyögtem, majd kiegyenesedtem.- Jól vagy? -jött oda hozzám.
- Persze, csak megijesztettél.-nevettem, mire egy féloldalas mosoly ült ki az arcára.
- Ne haragudj!
- Semmi baj! -mosolyogtam.- Amúgy mit keresel itt? -kérdeztem a barna szemű, sötét hajú fiútól.
- Jöttünk értetek.
- A többiek is itt vannak?
- Persze. Harry, Louis és Liam a nappaliban vannak, Niall meg Cara-val turbékol.-nevetett.
- Ja, oké.-nevettem én is. Pár pillanatig csak egymást néztük, amitől kicsit zavarba is jöttem.
- Segítsek valamit? -törte meg végül a csendet, miközben a sok ruhát nézte az ágyamon.
- Hát...nem hiszem, hogy tudsz.-nevettem.
- Na miben kell segíteni? -ült le az ágyamra.
- Nem tudom, hogy melyik ruhámat vigyem.
-Hm..... szerintem hoznod kéne ezt, meg ezt....-szépen sorjában rakosgatta be azokat a ruháimat amiket szerinte vinnem kellene- Így ni! Be vagy pakolva!-mondta mosolyra húzódó szájjal.
-Köszönöm.-hálám jeléül megöleltem.- Akkor mehetünk is.
-Segítsek hozni valamit?-kérdezte Zayn.
-Köszönöm, de elbírom.-vállamra dobtam a hátzsákom és kisétáltam a nappaliba Zaynnel a hátamban.
A kanapén ült a három fiú, és két lány. Gondolom ők lehettek Eleanor és Sophia.
-Sziasztok!-köszöntem mosolyogva. Mire mind az öten egyszerre fordultak meg. Majd a két lány felállt és odajött hozzánk.
-Eleanor,Sophia! Ő itt Holly Carter.-mutatott be minket egymásnak Zayn.-Holly, ők itt El és Sophi.
-Örülök, hogy találkoztunk.-mondták egyszerre.
-Részemről is. Caraval már találkoztatok?
-Igen. Még mikor megjöttünk.-mondta Eleanor.
-De udvariatlan vagyok!-kaptam a fejemhez.- Kértek valamit inni, enni?
-Nem köszi.-mondták a srácok egyszerre majd Louis folytatta.- Nem kéne indulni?
-Felőlem mehetünk.-mondtam.- Cara, Niall! Gyertek!
-Jövünk!-mondták.
Miután mindenki betette a táskáját az autók csomagtartójába, egyenesen az erdő fele vettük az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése