I. fejezet 9. rész

*Holly szemszöge*

Én Cara-val, Niall-el, Harry-vel és Zayn-el ültem egy kocsiban, míg Liam és Louis, Eleanor és Sophia a másik kocsival mentek. Nálunk Harry vezetett, mellette Zayn ült, mi pedig hátul foglaltunk helyet, Liaméknél pedig Louis vezetett.
Útközben sokat nevettünk, és a fiúk sokat kérdezgettek rólunk, mi pedig őszintén válaszoltunk a kérdéseikre.
Ahogy megérkeztünk az erdőbe, én azonnal kipattantam a kocsiból, hogy körül tudjak nézni. Egy kisebb tisztás szerű helyen voltunk, amit rengeteg gyönyörű zöld fa és sok bokor vett körül. A madarak énekeltek, a lágy szellő simogatta a bőröm, a nap sugarai meleget árasztottak, miközben mélyen a tüdőmbe szívtam a friss levegőt.
- Nem messze innen van egy patak is.-hallottam egy mély, rekedtes hangot mögülem mire kicsit összerezzentem.-Ha gondolod, majd megnézhetnénk.-mosolygott rám Zayn.
- Rendben.-bólintottam mosolyogva.-Szép hely egyébként.-néztem körül.
- Igen, az. Sokszor járunk ide a fiúkkal, ha ki szeretnénk kapcsolódni.-mondta, mire én ismét csak mosolyogva bólintottam egyet. Pár percig a csend uralkodott közöttünk, majd megszólalt.-Jössz segíteni felállítani a sátrakat?
- Persze.-mondtam, majd elindultunk a többiekhez, akik épp a sátrakat cibálták ki az autókból.
- Ki kivel fog aludni? -kérdezte Liam.
- Én Niallel! Már, ha Holly nem haragszik érte.-nézett rám barátnőm.
- Dehogy haragszok! -mosolyogtam rá.
- Te kivel szeretnél aludni? -kérdezte tőlem Louis.
- Ömm... Nekem mindegy. De ha belegondolok nem sok választási lehetőségem van. Szóval akkor Harryvel és Zaynnel.-nevettem.
- Oké.-mosolygott Liam.-Akkor megbeszéltük.
- Nekem oké. Csak elfogunk férni?
- Van egy négy személyes sátor. Két fülke van benne, és egy fülkébe két ember simán befér. Az lesz a miénk.-mondta Harry.
- Ja, oké.
- Na akkor mindenki kezdje felállítani a sátrát.-csapta össze tenyerét Liam, majd mindannyian nekiláttunk felállítani a kis menedékünket.
Mialatt Harry, Niall és Liam neki álltak sátrat állítani, Zayn, Cara és én elmentünk a közelbe tűzi fát keresni. Louis pedig fogta magát és leült egy farönkre, míg El és Sophi elmentek valahova az erdőben.
-Drága Lou! Nem szeretnél egy icipicikét segíteni nekünk?-kérdezte Harry gúnyolódva.
-Nem kösz.-nevetett és folytatta azt, amit eddig csinált. Tehát semmit.
Liam pár perc alatt felállította a két sátrat amit rábíztunk, míg Harry és Niall ennyi idő alatt addig jutott el, hogy összerakja a tartórudakat a négyszemélyeshez.
-Liam! Tudsz segíteni egy kicsit?- kiabált Niall.
-Most direkt csinálják a műsort vagy eleve ilyenek?-kérdeztem nevetve Zayntől.
-Mindig ilyenek. Szóval jobb lesz ha megszokjátok.-kacsintott egyet.
Már mindhármunknak tele volt a keze kisebb-nagyobb gallyakkal, ezért úgy döntöttünk, hogy elég lesz ez egy darabig.
A fiúk is már az utolsó cöveket verték le, amikor Louis felkelt, és ezzel a lendülettel felrúgta az egyik cöveket, így a fele sátor összeomlott.
-Louis! Te idióta! Most gyere segíteni!-kiabált vele félig nevetve Harry.

Fél óra múlva már ott tartottunk, hogy Caraval mi is beálltunk sátrat állítani. Végül nagy nehezen összehoztuk.
-Sikerült emberek!-kiáltottam.-Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lehet egy sátrat felállítani.
-Ha velünk csinálod, igenis az lehet.-nevetett Louis. Majd félrevonult, mert csörgött a telefonja.
-Szerintem pakoljuk ki a többi cuccot az autóból.-vetette fel az ötletet Zayn.
- Oké.-mondtuk kórusban a töbiekkel. 
Már majdnem kipakoltunk az autókból, amikor is ismét feltűnt Louis.
- Hol jártál báránykám? -kérdezte tőle Niall, miközben egy széket rakott le a földre.
- Eleanor hívott. Elugranék érte meg Sophia-ért, és visszahoznám őket, mert enyhén szólva eltévedtek.-mondta a legidősebb fiú.
- Oké.-válaszoltuk.
- Van itt térerő?-kérdeztem meglepetten.
- Ezek szerint. Liam jössz te is?
- Bocsi, de elmennél egyedül? Segítek a többieknek.-válaszolt.
- Rendben. Na akkor majd jövünk.-mondta, majd elindult ugyan abba azt irányba amelybe a lányok kb. egy órája. Miután Louis elment, mi folytattuk a pakolást. Mikor végeztünk, leültem egy székre Cara mellé, és elkezdtünk beszélgetni.
- Na mizu? -kérdeztem, ahogy ledobtam magam a székre.
- Semmi.-válaszolt.
- Megvagytok Niallel?
- Igen, tök jó minden.-mosolygott.-Bár még nagyon az elején vagyunk.
- Később is jó lesz minden.-kacsintottam.
- Remélem.-mosolygott.-Na és...mi van veled meg Zaynnel? -suttogta nagy vigyorral a képén.
- Semmi. Mi lenne?
- Ahogy láttam jól kijöttök egymással.
- Néha beszélgetünk, és annyi.-vontam meg a vállam.
- Néha??? -húzta fel szemöldökeit.
-Eddig vele beszéltél a legtöbbet. Sülve-főve együtt vagytok.
- Na azért az túlzás!- Ne nézz hátra, de most is ide tart.-nézett át a vállam felett.-Megyek,megnézem Niallt.-állt fel, mikor Zayn odaért hozzánk. 
Ahogy Cara elment Zayn mellett egymásra mosolyogtak, majd a fiú leült a lány helyére.
- Mehetünk? -nézett rám mosolyogva a hatalmas, csillogó, barna szemeivel.
- Hova? -néztem rá értetlenül.
- A folyóhoz.
- Most?
- Igen.-nevetett, majd pár pillanat múlva felállt.
-Na gyere! -nyújtotta felém az egyik kezét. Ránéztem kezére, kicsit hezitáltam, majd vissza felnéztem az arcára.-Nem viszlek el rossz helyre, és nem eszlek meg.-nevetett, miközben kezét még mindig felém tartotta.
- Na jó! -mosolyogtam, megfogtam kezét, majd elindultunk. *Cara szemszöge*

-Niall?-kérdeztem Harrytől, mert sehol sem találtam a barátomat. -Az előbb azt mondta, hogy rögtön jön csak elszaladt valahova. -Köszi.-mondtam, majd fogtam magam és bevonultam a sátrunkba. Kiterítettem a plédet, amit az előbb csak úgy bedobtam, és lefeküdtem rá. Úgy sem volt nagyon mit csináljak, így elővettem a telefonom, és elkezdtem zenét hallgatni. Rutinosan pörgettem végig a számokat a listán, majd csak úgy találomra kiválasztottam egyet. Nagyjából negyed óra telhetett el, amikor nyílt a sátorajtó és Niall lépett be rajta. Kikapcsoltam a zenét, és félretettem a telefonom. -Szia!-mondta fülig érő mosollyal. -Szia! Na mi ilyen vicces?-kérdeztem mosolyogva. -Harry-t leszarta egy madár! -Nee!-már én is szakadtam a nevetéstől.- Csak is ő vele történhet ilyen. -Igen.-egy kis szünetet tartott, majd folytatta.-Hoztam neked valamit! -Mit?-kíváncsiskodtam. -Neked szedtem.- egy kis csokor virágot húzott elő a háta mögül.- Nem sok, de csak ennyit találtam.-mondta kicsit szomorúan. -Köszönöm! Ez gyönyörű! Nagyon tetszik!-megöleltem, majd adtam neki egy kis csókot. -Ennek örülök.-jelentette ki hatalmas mosollyal az arcán. Az arcomat a kezei közé fogta, és közelebb hajolt. Már csak pár milliméter választotta el ajkainkat egymástól. Pár másodpercig hezitált, majd az megcsókolt. Kezeim beletúrtak a hajába és kicsit meghúztam szőke tincseit. -Gyönyörű vagy!-ujjpercével végigsimított arcomon.- Nagyon szeretlek! -Én is szeretlek!-megpusziltam. A következő pillanatban meghallottuk az elveszett bárányok, El és Sophi hangját. -Jé! Visszataláltak!-csodálkozott Niall. -Csoda!-nevettem.-Gyere! Menjünk ki hozzájuk. Kicipzároztam a sátrat, és kibújtam az ajtaján és megvártam amíg ő is kimászik rajta. Megfogta a kezem, és így "vezetett" vissza a többiekhez.