*Holly szemszöge*
-El sem hiszem! Annyira várom hogy ott
lehessünk!-mondtam izgatottan.
-Igen én is-mosolygott Cara.
-Ott vagyunk már?-kérdeztem, bár tudtam,
hogy nem...
-Még 3 óra. Nyugodj meg.
~3 órával késöbb~
-HII LONDOON!!!-kiáltottam.
-Holly nyugi!! Csss!
-Bocsi.-mentegetőztem
-Akkor irány a hotel!
Beültünk egy Taxiba és elmentünk a
hotelba.
-WÁÓ!
-Igen nagyon szép. Apu jó helyet intézett
nekünk erre a pár napra.-mondta Cara.
Elkértük a szoba kulcsot és felmentünk
lerakni a holminkat.
-Mikor lesz házunk?
-Nem tudom apu még intézi. De azt mondta,
hogy az egyetemhez közel próbál találni egyet.
-Ja okés.
Csodás életem lesz itt Caraval!
Már alig várom a holnapot! Megbeszéltük,
hogy délelőtt elmegyünk vásárolni, délután pedig meglátogatjuk a rokonokat.
Cara apukája egy kétszobás hatalmas
hotelszobát bérelt nekünk három napra.
Amint beléptünk egy hatalmas nappaliban
találtuk magunkat.
Ebből két nagy hálószoba nyílott. Gyorsan
lestoppoltam a piros-fekete szobát, ugyanis ezek a kedvenc színeim.
Caranak a lila szoba jutott... de
szerintem nem is bánja, hiszen az a kedvenc színe a zöld mellet.
Gyorsan kidobáltam a ruháimat a szekrénybe
és elmentem lezuhanyozni. Nagyon jól esett a forró víz. Vagy húsz perce
állhattam a zuhany alatt amikor Cara bekopogott.
-Holly! Élsz még?
-Persze! Mindjárt jövök.-nevettem.
-Az jó lenne, mert én is le szeretnék
tusolni.-mondta ő is nevetve.
*Cara szemszöge*
Amikor odaértünk a hotelhoz, a recepciós
hölgy nagyon kedves s segítőkész volt. Odaadta a kulcsokat a szobánkhoz és
elmagyarázott mindent.
Apa egy hatalmas lakosztályt bérelt ki
nekünk három napra. Mondtam neki, hogy nem kell nagy cucc, de ezek szerint ő
máshogy gondolta.
Holly lestoppolta a piros szobát, szóval
nekem maradt a lila.
Miután körbenéztünk Holly elment tusolni,
én pedig elkezdtem kipakolni a holmijaimat a bőröndömből. Már eltelt több mint
húsz perc, de Holly még sehol nem volt. Gondoltam bekopogok hozzá, hogy
megkérdezzem rendben van e. Meg én is szerettem volna fürdeni....
Nemsokára átadta nekem a fürdőt. Nem
nagyon akartam időzni, hogy legyen elég időnk mindenre a városban. Gyorsan
lefürödtem, megmostam a hajam és tettem fel egy kis sminket.
Ezután kiszedtem a szekrényből a
legmegfelelőbbnek tartott ruhákat. Egy fekete farmer és egy halvány rózsaszín
póló mellett döntöttem. Persze ehhez előkotortam egy kis dzsekit is, mert már
kezdett hűvös lenni.
Bekaptunk pár falatot a konyhában miközben
a TV-t néztük... vagyis inkább hallgattuk.
Egyszer csak megszólalt egy ismerős
dallam, amire Holly azonnal felugrott és énekelni és táncolni kezdett.
-Let's go crazy.crazy,crazy til we sing
the song I know we only met but let's pretend this love. And never, never,
never stop for anyone tonight let's get some and live while we're
young....-énekelte.
Egyből rájöttem, hogy ez One Direction
szám, hiszen ők a kedvenc bandája.... Én személy szerint nem nagyon rajongok
értük, de Niall meg kell hagyni elég helyes...
-Most már ugye tudod, hogy kik ők. Vagyis
a nevüket ugye tudod már?-kíváncsiskodott Holly.
-Persze.-vágtam rá. Már tényleg tudom a
nevüket és felismerem őket.
-Akkor mondd el a nevüket!
-Niall Horan, Louis Tomlinson, Zayn Malik,
Harry Styles és Liam Payne. Megfelel hölgyem?-kicsit gúnyolódtam. De ő ezt már
megszokta tőlem.
-Tökéletesen!-nevetett.- Megetted végre
azt a szendvicset? Szeretnék már menni!
Gyorsan lenyeltem az utolsó falatot és
betettem a mosogatóba a tányéromat.
-Igen, mehetünk!
Felvettük a cipőnket, bezártuk az ajtót és
a pláza felé vettük az irányt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése