I. fejezet 3. rész

*Cara szemszöge*

Taxival mentünk, de így is több mint fél órába tellett eljutnunk a plázáig. Nagyon nagy tömeg volt... Megszoktam már Pesten, hogy mindenhol sok ember van, de ez tényleg túrva volt...

Először a ZARA-ba mentünk be. Gondoltam veszek magamnak egy koktélruhát hátha kell majd. Nagyon nagy volt a választék, de a sok közül ezen az egy darabon akadt meg a szemem.

Kikértem Holly tanácsát és azt mondta, hogy ezt mindenképpen vegyem meg, mert nagyon jól áll.

A boltban többen furán néztek ránk amikor elkezdtünk magyarul beszélni. De nem igazán érdekelt...

-Hé Cara! Szerinted hogy áll ez a szoknya?

-Tökéletesen!-mondtam. Tényleg nagyon szép volt.

-Akkor ezt megveszem.-jelentette ki nagy mosollyal az arcán.

Ezután még nézelődtünk pár boltban. Vettünk pár cipőt meg ruhát, hiszen nem sok holmival jöttünk el otthonról. Majd úgy döntöttünk, hogy bemegyünk egy kávéért a Starbucksba.

Este hatra beszéltük meg a nagyiékkal a találkozót. Ezért öt órakor fogtunk egy taxit és visszamentünk a hotelba. Vagyis csak szerettünk volna, mert egy csapat tini és fotós zárta el a bejáratot.

-Ez meg mi?-kérdeztem.

-Nem tudom, de valahogy be kéne jussunk.-válaszolta Holly.

Egy darabig vártunk hátha elmegy a tömeg, de csak többen lettek. Ekkor betelt nálunk a pohár és odamentünk a biztonsági őrhöz és megkértük, hogy engedjen be minket, mert itt lakunk. Szerencsére segítőkész volt és utat tört nekünk a sok sikítozó lány között.

Ki a fene lehet itt, hogy ennyien várnak rá a hallban?

Beszálltunk a liftbe. Hál' Istennek itt végre csend volt. A tizennegyedik emeleten volt a lakosztályunk. Amikor kiszálltunk a liftből, újabb két biztonsági őrrel találtuk szembe magunkat a folyosó elején. Gyorsan fogtuk magunkat és besiettünk a szobánkba.

Amikor a nappaliba ledobtuk a szatyrokat akkor vettem észre, hogy elhagytam az egyiket.

-Ne!-kiáltottam.

-Mi a baj Car?-kérdezte aggódva Holly.

-Valahol elhagytam a ruhámat amit vettem a Zaraban. Kimegyek gyorsan megnézem, hátha a folyosón van...

Ahogy sejtettem meg is találtam a lifttől pár méterre. Lehajoltam, hogy felvegyem, de egyszer csak két másik kéz nyúlt oda érte, hogy felvegye, és sajnos ő fogta meg előbb. Felegyenesedtem, hogy elkérjem tőle a ruhám. Ekkor nagyon meglepődtem, és egyből rájöttem miért van itt ez a nagy tömeg a szálloda előtt.

-Tessék!-mosolyogva átnyújtotta nekem a szatyrot.

-Köszönöm szépen.-válaszoltam én is mosolyogva.

- Amúgy szia! Niall Horan vagyok.-nyújtott kezet.

-Szia! Cara Mikaelson.

-Most csodálkozom!-jelentette ki egy elégedett mosollyal kísérve.

-És min?-tűrtem a hajam a fülem mögé.

-Azon, hogy nem csinálod azt amit azok a lányok a hotel előtt. Személy szerint ennek nagyon örülök.-nevetett.

-Oh... Nos... én nem vagyok olyan, aki egy sztár láttán egyből elkezd sikítozni. Végül is ugyan olyan emberek vagyunk... Ezt ne vedd sértésnek.

-Dehogy!-nevetett. Majd nyelt egy nagyot.- Cara...

-Igen?-na most mi jön? Kezdtem megijedni.

-Lenne kedved eljönni velem ma vacsorázni valahova?- ahogy láttam kicsit elvörösödött.

-Nem is tudom....- ez most csak egy megláttam egy lányt akiről azt gondolom, hogy szép és bepróbálkozok nála dolog vagy valami tényleg komoly...? Habozásom láttán kérlelően nézett rám.- Ha nagyon szeretnéd...-mosolyogtam.- De egy feltétellel!

-Mi az?-nézett rám ijedten.

-Nem szeretnék se rajongókat, se paparazzikat látni. Oké?

-Igen is hölgyem!-nevetett.-Hányas szobában laksz?

-14/6.

-Nyolcra érted jövök. Légy csinos.- kacsintott majd visszament a szobájába.

*Niall szemszöge*

Ma reggel értünk haza a turnéról. Gondoltuk, hogy először nem haza megyünk, hanem egy szállodába. Próbáltuk titokban tartani hollétünket, de sajnos pár rajongó meglátott minket a szállodában.... Most pedig egy csapat sikítozó lány áll a bejáratnál. Se ki, se be... frankó.

Olyan öt óra fele gondoltam kinézek egy kicsit a folyosóra, hogy sétáljak egyet. Mivelhogy a hotelból nem tudtunk szabadulni.

Már éppen a szoba felé tartotta amikor megláttam egy csomagot a földön. Gondoltam felveszem, és leviszem a recepcióra.

Mire odaértem egy lány is ott volt, hogy felvegye. Én egy kicsit gyorsabb voltam, és előbb felvettem. Ahogy észrevettem a lány először kicsit megijedt. Majd lassan felegyenesedett és a szemembe nézett. Gyönyörű kék szemei voltak. Átnyújtottam neki a szatyrot.

-Tessék.-mosolyogtam.

-Köszönöm szépen.-válaszolt ő is mosolyogva.

-Amúgy szia! Niall Horan vagyok.-nyújtottam neki a kezemet.

-Szia.. Cara Mikaelson.-mondta kicsit szégyenlősen.

Woow... nyugodt! Nem sikítozik! Végre valaki normális lány a közelemben!

-Most csodálkozok!-jelentettem ki.

-És min?-a haját a füle mögé tűrte.

-Azon, hogy nem csinálod azt amit a hotel előtt álló lányok. Személy szerint ennek nagyon örülök!-nevettem.

-Oh... Nos... én nem vagyok olyan, aki egy sztár láttán egyből elkezd sikítozni. Végül is ugyan olyan emberek vagyunk... Ezt ne vedd sértésnek.

-Dehogy!-nevettem. Majd egy nagyot nyeltem.-Cara....-itt elhallgattam, mert nem volt bátorságom befejezni a mondatot.

-Igen?-nézett rém kicsit ijedten.

Gyerünk Niall! Hívd el vacsorázni!

-Lenne kedved eljönni velem ma vacsorázni valahova?-kimondtam. De szerintem elvörösödhettem, mert hirtelen mosolyra húzódott a szája.

-Nem is tudom.....-csend lett. Féltem, hogy nemet mond,ezért kérlelően néztem rá.- Ha nagyon szeretnéd.-mosolygott.- De egy feltétellel!

 -Mi az?-kérdeztem kicsit ijedten.

-Nem szeretnék se rajongókat, se paparazzikat látni. Oké?

-Igen is hölgyem!-nevettem. És egyetértettem vele.-Hányas szobában laksz?-kérdeztem.

-14/6.-válaszolta kedvesen.

-Nyolcra érted jövök. Légy csinos!- rákacsintottam, majd visszamentem a szobámba.