I. fejezet 4. rész

Sziasztok! :)
Reméljük tetszik a blog. :) Ha bármi kérdésetek véleményetek, hozzáfűzésetek van, írjatok megjegyzést! :)
Most pedig jó olvasást! :D

*Cara szemszöge*

Miután visszament a szobájába mozdulatlanul álltam a folyosó közepén.

Mindenre gondoltam csak erre nem... Istenem! Mibe keveredtem?

Én csak a ruhámat szerettem volna megtalálni! Most meg egy világsztárral van randim ma este. Egy nagyon helyes és kedves világsztárral...-itt elmosolyodtam.

Ekkor elment mellettem két biztonsági őr és beálltak a fiúk ajtaja elé. Ettől, hogy elhaladt mellettem valaki, magamhoz tértem és a mi szobánk felé vettem az irányt.

Már majdnem odaértem a mi lakosztályunkhoz amikor Niall utánam kiáltott.

-Hé Cara! Várj egy kicsit!

-Igen?-fordultam vissza mosolyogva.

-Valamit elfelejtettem.-futott oda hozzám.

-Mit?

-Csak....

Ebben a pillanatban Holly lépett ki az ajtónkon.

*Holly szemszöge*

Cara elment megnézni a ruháját én meg így egyedül maradtam. A TV-ben nem ment semmi normális műsor ami elszórakoztatott volna, szóval gondoltam én is kimegyek és segítek neki, ha még nem találta meg.

Kikapcsoltam a TV-t és kimentem a folyosóra. Ekkor viszont majdnem megállt benne az ütő.

Maga Niall Horan állt tőlem pár méterre és a legjobb barátnőmmel beszélgetett.

-Csak...-mondta kedvesen, de amikor meglátott elhallgatott.- Majd inkább este.

-Miattam ne hagyd abba!-mondtam szégyenlősen.

-Niall, Ő itt Holly a legjobb barátnőm.-mutatott be neki Cara.- Mellesleg szereti a zenéteket.

-Szia Holly!-mosolygott és megölelt.

-Szia Niall. Bocsi, hogy kérdezem de akkor ezek szerint miattatok vannak itt a rajongók?

-Igen... nem nagyon örülök neki, mert mára pihenőt terveztünk, de így nem fog menni....-húzta a száját. Éppen hogy befejezte ezt a mondatot egy vaku kattant a hátunk mögött. Erre a srácok biztonsági őre rögtön reagált, és Niallt betolta az ajtón.
-Mi a fene?-fordult meg meglepetten Cara, mire kattant megint a gép.-Gyere Holly menjünk gyorsan!-mondta magyarul, majd megfogta a csuklóm és magával húzott.
Gyorsan becsukta az ajtót mögöttünk és kulcsra zárta.
-Cara!-szóltam.
-Hm?-letette a szatyrot.
-Ez mi a fene volt?
-Mármint?-értetlenkedett.
-Ez az egész.... Hogy kerültél oda Niallhoz?
-Öööö.... furi story..-húzta az agyam.
-Ember bökd már ki!-nevettem.
-Hét ugye kimentem, hogy megkeressem a ruhám. Meg is találtam. Éppen lehajoltam ó, hogy felvegyem, de közben ő is lehajolt érte és ő volt a gyorsabb. Az ez utáni rész annyira nem érdekes.... Na a lényeg az, hogy ma este randim van vele.-örvendezett.
-Ez most komoly?-Úristen! A legjobb barátnőm egy világsztárral randizik!- Ez nagyon jó! És tudod már, hogy mit fogsz felvenni?
-Gondoltam talán felvehetném azt amin ma vettem.-tűnődött. Aztán elkezdett csörögni a telefonja és angolul szólt bele.-Szia nagyi! Bocsi, de ma nem tudunk átmenni. Közbejött valami. De holnap délelőtt meglátogatlak titeket! Megígérem! Puszi. Szia.-letette.
-Szóval itthon maradunk.-jelentettem ki.
-Igen. De ki sem tudnánk menni.-nevetett.- Ami viszont a legrosszabb, hogy mint láttuk páran tudják már, hogy melyik szobában szálltak meg a fiúk.
-Ja... de olyan hihetetlen, hogy a mellettünk lévő lakosztályban vannak. Legalább is számomra nagyon az!-magyaráztam neki.
-Ahha......ööö... figyu. Én most elmegyek zuhanyozni.-mutatott a fürdő felé.
-Megint?-csodálkoztam.
-Igen. Majd jövök!-megfogta a szatyrot és bement a szobájába.
Kezdtem kicsit éhes lenni, ezért csináltam magamnak egy tojásrántottát. Jóízűen megettem, majd bementem a szobámba és bekapcsoltam a notebookomat. Felnéztem Facebookra meg Twitterre, de semmi érdekeset nem találtam. Épp amikor ott tartottam, hogy most kikapcsolom a gépet, apu hívott Skypeon. - Apa angol származású, ezért vele mindig angolul beszélek. Egyébként orvos Budapesten.-
-Szia apa!-köszöntem.
-Szia kicsim!-integetett.- Milyen volt az út?
-Tökéletes. Semmi gond nem volt.-mosolyogtam.
-És milyen a szállás?-érdeklődött.
-A tökéletesnél is tökéletesebb!- mondtam csillogó szemekkel.
-Na mesélj csak!
-Hááát..... várj! Inkább megmutatom.-felálltam és odavittem az ablakhoz a gépet.
Amikor meglátta azt a sok ember a szálloda előtt kikerekedett a szeme. Erre csak nevetni tudtam.
-Mi ez a sok ember?-csodálkozott.
-Nem fogod elhinni, de a One Direction itt szállt meg a hotelban. Ráadásul a mellettünk lévő lakosztályban.-újságoltam, miközben majdnem kicsattantam az örömtől.
-Komoly? Akkor biztos örülsz most.
-Az nem kifejezés! De tudod mi a legjobb?
-Na mondd.
-De ez hétpecsétes titok oké? Senkinek nem mondhatod el! Senkinek!-erre bólintott.- Szóval Cara összefutott Niallal. És Niall elhívta ma este vacsorázni.El tudod ezt hinni?

m -Woow! Nehezen de el.-mosolygott.- De most mennem kell. Szia!
-Szia apu!
Miután letettük kikapcsoltam a gépet. Pont akkor végzett Cara is a zuhanyzással, szóval átmentem hozzá segíteni neki készülődni. Miután felhúzta a ruháját és kisminkelte magát, megcsináltam a haját.

-Gyönyörű vagy!-jelentettem ki.
-Köszönöm!-mosolygott.-Épp időben. Pont nyolc óra van.
Ekkor kopogtak az ajtón.

*Cara szemszöge*

Éppen kész lettem amikor, kopogtak. Elköszöntem Hollytól és mondtam neki, hogy nem kell megvárni, nyugodtan feküdjön le. De azt mondta, mindenképpen meg akar várni.
-Nagyon szép vagy!-mondta Niall.
-Köszönöm.-kicsit szégyenlős voltam. Nem tudom miért.... Talán a két hatalmas biztonsági őr miatt, akik minket kísértek.
-Bocsi Paulék miatt-biccentett az őrök fele- Csak a kocsiig lesznek velünk.
-Rendben. Elárulod hova megyünk?
-Majd meglátod.- rám kacsintott.-Addig is mesélj magadról.
-Mire vagy kíváncsi?
-Hány éves vagy? Hol születtél? Mióta vagy itt Londonban?
-Hm..... Szóval 19 éves vagyok. Júniusban fejeztem be a gimnáziumot Budapesten. Itt születtem Londonban, de két éves koromban elköltöztünk Magyarországra.
-Várj.. akkor te folyékonyan beszélsz angolul és magyarul?
-Ahogy mondod.-mosolyogtam.
-Nincs is akcentusod.-nevetett.
-Arról már nem én tehetek!-én is nevettem.
-És mióta vagy itt Londonban?-érdeklődött.
-Ma reggel érkeztem a legjobb barátnőmmel, Hollyval.-már lenn voltunk a hallban és én automatikusan a főbejárat fele vettem az irányt, de Niall megfogta a kezem és elfordított a másik irányba.
-A személyzeti bejáratot használjuk, hogy ne támadjanak le a rajongók.-magyarázta, mert látta, hogy értetlenül nézek.
-Oké..... Bocsi, de ez még kicsit új nekem.-mentegetőztem.
-Majd megszokod.-kacsintott.
"Majd megszokom" Ezek szerint több ilyen is lesz?
Az őrök kinyitották nekünk a hátsó bejáratot, ami előtt egy nagy fekete autó parkolt sötétített üveggel.
-Gyere! Szállj be!-utasított kedvesen Niall, és kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót.
-Köszönöm.-mondtam. Becsukta, majd ő is beszállt.
-Végre kettesben vagyunk.-jelentette ki mosolyogva.- Örülök, hogy eljöttél velem.-olyan aranyosan nézett rám a kék szemeivel.-  De kérdezhetek valamit?
-Persze.-mosolyogtam.
-Kinek mondtad el, hogy most velem vagy?
-Nyugi. Csak Holly tud róla.
-Köszönöm!
-Mit?-nem értettem mit köszön meg, mert nem csináltam semmit.
 -Azt, hogy ilyen vagy. Hogy nem kürtölted rögtön szét.
 -Ez csak természetes volt számomra.... nem szeretnék holnap az újságok címlapján szerepelni!
 -Én meg azt nem szeretném, hogy neked rossz legyen. Na itt is vagyunk.-leállította a motort. -Gyere!-kiszállt.
Én is követtem a példáját. Akkor láttam, hogy egy város melletti tisztáson vagyunk.
 -Mit csinálunk itt?-kíváncsiskodtam.
-Beszélgetünk, sétálgatunk meg piknikezünk. Ez a kedvenc helyem. Mindig ide jövök ha egyedül akarok lenni. Gondoltam ez megfelelõ hely ahhoz, hogy ne zavarjanak minket a rajongók és a fotósok. Remélem megfelel.-mosolygott.
-Tökéletesen! És nagyon-nagyon örülök neki, hogy itt lehetek!
 -Én is örülök, hogy itt vagy velem!-szorosan meglölelt.-Nagyon kedvellek.-suttogta a fülembe.
 -Én is nagyon kedvellek. Nagyon kedves vagy.
-Ennek örülök, hogy így gondolod. Gyere! Üljünk le!-leterített egy pokrócot a földre és ráült.
 Követtem a példáját. Azt este többi része nagyon jól telt. Beszélgettünk ,ettünk.... Ki hinné, hogy egy emberbe ennyi étel belefér... Holly mondta, hogy sokat eszik Niall, de hogy ennyit?! Miután megettünk, mindet amit hozott, énekelt nekem.
 -Nincs kedved sétálni egyet a parton?-kérdezte.
 -Minek a partján?
 -Itt van mellettünk a Temze.-felállt mellõlem és engem is felsegített.
 -Akkor menjünk.-mosolyogtam.-Amúgy milyen zenéket szeretsz?
 -Nagyon sok van amit szeretek!-nevetett.-És neked mi a véleményed a mi bandánkról?
 -Nem mondom, hogy rajongó vagyok, de a zenéteket szeretem.-kacsintottam.
-Annak azért örülök.-vállamra tette kezét, és így sétáltunk tovább a parton.-Van kedved holnap délután átjönni hozzánk?A saját házunkba.
 -Persze. Szívesen elmegyek.-válaszomra megsimogatta a vállamat. Egy darabig csendben sétáltunk, de az egyik bokor mellett észrevettem egy embert egy fényképezőgéppel. 
-Niall! Szerintem mennünk kéne!-jelentettem ki.
 -Miért?- kérdezte értetlenül.
-Nézz oda!-biccentettem a fejemmel a fotós felé.
 -A rohadt életbe! Ezek már sosem hagynak békén! Gyere Cara!Siessünk! Itt a pulcsim. Takard el vele az arcod.
 -Minek?
 -Hogy ne legyél holnap címlapon!- odanyomta a kezembe a pulóverét.
Gyorsan belebújtam és feltettem a kapucnit. Gyorsan megfordultunk és majdnem futólépésben indultunk vissza az autóhoz.
Már majdnem odaértünk a tisztáshoz, amikor egy újabb fotós került elő, és a vakut belevillantotta a szemünkbe. Rögtön megpróbáltam eltakarni az arcom, bár ehhez már kicsit késő volt.
-Siessünk!-kértem Niallt. Erre ő egy nem túl finom mozdulattal arréb lökte a fotóst.
Jobban magához fogott és sietősebbre vette a tempót. A hátunk mögött még így is villant párszor a vaku...
Frankó. Már előre látom: Niall Horannak új barátnője van!
Gyorsan beültem a kocsiba. Niall is követtem a példám.
-Most már leveheted a kapucnit. Nem látnak be.-jelentette ki kissé mérgesen miközben beindította az autót.-Nagyon sajnálom.- mentegetőzött.
- Nem a te hibád volt. Csak kíváncsi vagyok, hogy hogyan találtak ránk..
-Mindig, mindenhova követnek..... Bocsánat, hogy ezzel kellemetlenséget okoztam neked!
-Nem kell bocsánatot kérned!- megsimogattam a kezét.- Mint már mondtam, nem a te hibád volt.
-Eltekintve ettől a dologtól, én nagyon jól éreztem magam veled.-mosolygott.
-Én is.
-Holnap reggel már elmegyünk a hotelből.  SMS-ben átküldöm a címünket oké?
-Oks. Hol megyünk be?
-Felőlem mehetünk a főbejáraton is, rólam tudják, hogy hol tartózkodom.
-Felőlem is.-mosolyogtam.
-Sajnálom, hogy most miattam vagy ilyen helyzetben.-mentegetőzött megint.
-Ne sajnálj semmit!-mondtam kedvesen.- Mutatkozhatunk együtt nem? Végül is barátok vagyunk-kacsintottam.
-Igen.-mosolygott. De láttam a szemében, hogy reméli, ez majd több lesz barátságnál.-Itt is vagyunk.-kiszállt, majd megkerülte a kocsit és kinyitotta nekem az ajtót.
-Köszönöm.-mondtam mosolyogva. Örültem nagyon, hogy nem szégyell engem.Bár miért is tenné?
Pár másodperc múlva egy csapat rajongó észrevett minket és körbeálltak.
Csináltak pár fotót Niallel, megkérdezték hogy van, stb.... Majd hál' Istennek jött Paul, és utat tört nekünk.
Niall megfogta a csuklóm és maga után húzott a tömegben, nehogy elhagyjon.
A hall is tele volt rajongókkal. Itt is lementek a szokásos fotózkodások.
Én féllreálltam Paul mellé, hogy ne zavarjak. Csendben álltam egy helyben és vártam, hogy mehessünk.
-Szia!-szólított le egy lány.
-Szia.-köszöntem.
-Te Niall barátnője vagy?-na erre most mit válaszoljak.Szerintem az lesz a legjobb, ha most csendben elmegyek.
-Bocsi mennem kell.-válaszoltam közömbösen és otthagytam. Odasétáltam Niallhoz.-Felmegyek a lakosztályunkba. Ha gondolod majd gyere át.-integettem majd beszálltam a liftbe.